A nyelv kialakulása

A Kommunikációtudományi Nyitott Enciklopédia wikiből

PETE KRISZTIÁN (Módosította: Román Mihály, Vizler András)

A nyelv kialakulásának kérdése mind a nyelvészek, mind a pszichológusok, etológusok és filozófusok számára fontos kérdésnek számít. Hiszen ha ismerjük a nyelv kialakulásának folyamatát, akkor az választ adhat a nyelv működésére, a nyelvmegértés és -tanulás problémáira, az emberi és kulturális evolúciót övező kérdésekre, illetve a segítheti jelentéselméletek közötti választást.


Tartalomjegyzék

A nyelv kialakulásának történeti-nyelvészeti megközelítései

A történeti megközelítések elsősorban a fennmaradt régészeti forrásokra hagyatkozhatnak, ami nyilván csak az írás kialakulási időben lehet megfelelő kiindulási pont, másrészről pedig a nyelvelsajátítás, illetve a nyelvtörténeti kutatások adhatnak alapot az ilyen vizsgálatok számára.

Monogenezis vs. Poligenezis

  • Nyelv

Az első fontos és tisztázásra váró kérdés az, hogy vajon egyetlen ősnyelvből származik minden nyelv, vagy éppen ellenkezőleg a földön több különböző helyen is felbukkantak különböző nyelvek.

A nyelv keletkezésével kapcsolatos nézetek két csoportba oszthatók. A monogenezis elmélete szerint a világ sok nyelve egyetlen nyelvből ered. Ezt az elképzelést olvashatjuk például a Bibliában, a Bábel tornyáról szóló történetben. A poligenezis elmélete szerint a Földön több helyen alakult ki a nyelv, hiszen több helyen alakultak ki emberi hordák. A tudomány a poligenezis elméletét fogadja el, bár mindig felbukkannak a monogenezist feltételező elméletek.

  • Írás

Az írás eredetéről -- miként a nyelvéről is -- kétfajta felfogás létezik. A monogenezis elmélete úgy tartja, hogy az írás valamikor tízezer évnél nem régebben Mezopotámiában jött létre, s azután innen terjedt el. A poligenezis-elmélet legalább hét egymástól független keletkezési hellyel számol. Ezek a következők:

1. Sumer, a Kr. e. IV. évezred vége;

2. Egyiptom, a Kr. e IV. évezred vége;

3. Égei-tengeri (hettita és krétai), a Kr. e. II. évezred eleje;

4. Kína, a Kr. e. II. évezredben;

5. Elámi, Kr. e. 3000 körül;

6. Indus-völgyi, Kr. e. 2200 körül;

7. Maya, Kr. e. 1. század.

Benczik (2001) szerint a szakirodalom nagyobb része a poligenezis-elméletet találja megalapozottnak.

Az emberi nyelv kialakulása a nyelvelsajátítás alapján

Az emberi nyelv kialakulása több százezer éves fejlődés eredménye. Az állatvilágból kiemelkedő ember közösségeket alkotott, a nyelvet a közösen végzett munka és a gondolatok közlésének vágya hozta létre. A munkát eleinte gesztusokkal kombinált hangnyelv kísérte. A gondolkodás fejlődésével a közlés az ember szándékától függővé vált, a legalkalmasabb eszköze pedig a tagolt hangadás lett.

Az emberi nyelv fejlődésének fokai:

1. a hangcsomók, hangkitörések még tagolatlan jelzések voltak (pl. Hé!);

2. a mondatszók egyszavas mondatok (pl. Jaj! Hess! Reccs!);

3. a hangsorok már a dolgok, cselekvések megnevezésére alkotott értelmes szavak (pl. tűz, víz);

4. két szó összekapcsolásával jöttek létre a mondatok, amelyek állítmányi (ige vagy melléknév) és alanyi részre (vala-milyen rámutató szó, majd főnév) tagolódtak.

Ezek a nyelvfejlődési fokozatok természetesen a beszélt nyelvre érvényesek, az írás, azaz a gondolatok látható jelekkel történő rögzítésére, a nyelv vizuális megjelenítésére szolgáló eszköz későbbi eredetű. Az első írásos emlékek a Kr. e. 4. évezredből, Mezopotámiából maradtak ránk, ahol több sumér agyagtábla került elő. A sumérok kb. 5 ezer éve találták fel az ékírást, a legősibb ismert írásrendszert.

Az írás történetének állomásai

1. képírás: piktogramok; pl. az egyiptomi, mezopotámiai és a kínai képírásjelek még egy-egy rajzzal – jelképpel – örökítettek meg egy-egy eseményt, dolgot.

2. A fogalomírás: jelei az ideogramok; pl. a kínai és mezopotámiai ékírás vázlatos rajzokkal, jelekkel, amelyek már nemcsak a tárgyat, hanem a vele kapcsolatos fogalmat is jelölték.

3. A szótagírás: pl. az egyiptomi hieroglifák /’szent véset’/ már szavakat, szótagokat, sőt hangokat is jelöltek. A hieroglif írás szótagokat jelölő, egyszerűsített változatát demotikus írásnak nevezzük. A föníciai írásban, amely a fogalmat jelölő hangsort írja le, a jelek egy-egy szótagot rögzítenek. A mai értelemben vett ábécé a föníciaiaktól (a mai Szíria és Libanon területén éltek) származik, és kb. 3 ezer évvel ezelőtt kezdték el használni. 22 betűt tartalmazott, csak mássalhangzókat. A görögök ezt az írást fejlesztették tovább, miután átvették a föníciai kereskedőktől.

4. A betűírás: pl. a görög, a szláv (cirill) és a latin írás, mely nyelvekben az egyes hangokat (mássalhangzókat és magánhangzókat) betűk rögzítik. Egy bizonyos betű azonos hangot jelöl, mint pl. az ősi magyar rovás-írásban is. A rómaiak etruszk közvetítéssel a görögöktől vették át a betűírást, így született meg a latin ábécé. A mai magyar írásunk betűi latin eredetűek. Ábécénk az évszázadok során új betűkapcsolatok és mellékjelek használatával bővült.

A nyelveredet kutatása az evolúcióra alapozva

Míg a nyelvészeti-történeti megközelítések a nyelvészet, a történettudományok, ill. a pszicholingvisztika és kognitív pszichológia eredményeire támaszkodnak, addig legalábbis Darwin elméletének megjelenésével új lehetőségek nyíltak a nyelv eredetének kutatásában.

A nyelv elsősorban nem a gondolatközlés, az információátadás eszköze, nem az volt már kialakulásakor sem – tartja a kognitív nyelvevolucionista megközelítés. Ennek bizonyítékául szolgál, hogy míg a nyelv nehézkesen kezeli a térbeliségre, az érzésekre és az érzelmekre vonatkozó leírásokat, kiemelkedően alkalmas arra, hogy társas kapcsolatokat építsünk és tartsunk fenn a segítségével, és hogy befolyásoljunk másokat (Sándor 2002:69, in. Kis 2005). Ezt a társas funkciót mutatja az is, hogy a nyelv minden megszólaláskor elkerülhetetlenül jelzi csoportidentitásunkat és a beszélgetőtársunkhoz való viszonyunkat, azaz minden esetben jelzi, hogy melyik csoporthoz tartozunk, és azt is, hogy a csoport hierarchiájában milyen helyet foglalunk el. Mind az etológusok, mind a szociolingvisták megfigyelései arra utalnak, hogy a nyelv helye és szerepe nem az egyén, hanem a csoport szintjén magyarázható meg, és ez a nyelvhasználat alapvetően nem tudásátadás, fő funkciója nem a jakobsoni referenciális funkció, hanem mint az állati kommunikáció sok egyéb fajtája, az emberi beszéd is úgy fogható fel, mint egy olyan viselkedési aktus, amely megváltoztatja egy másik élőlény magatartásának valószínűségi mintázatát olyan módon, hogy ez a kommunikáló számára, sok eset átlagában, fennmaradása, szaporodása szempontjából előnyös legyen (Csányi 1999: 231, in Kis 2005, Szilágyi N. 2004: 42–45). Az elmélet az evolúció logikáját használja annak bizonyítására, hogy „a mai értelemben vett nyelv megjelenése szorosan összekapcsolódik a korai emberek közösségi igényeivel, akár úgy, hogy a nyelv abból a társas intelligenciából vált lassan le, amely eredetileg a főemlős agyban a társas helyzetek kezeléséért felelt, akár úgy, hogy a nyelvi jelentés belső reprezentációja a főemlősök társas helyzetekre vonatkozó reprezentációjából származik” (Kis 2005), „a nyelv kezdetben ugyanazt a csoport- és koalíció összetartó szerepet játszotta és játssza részben ma is, mint amit a kurkászás az emberszabásúaknál” (Dunbar 1996). A verbális nyelv eredeti és elsődleges fatikus funkcióját feltételező elv kiindulási alapja az a megfigyelés, hogy a Homók evolúcióját — ami mindvégig kis és erősen zárt csoportokban zajlott — egy bizonyos csoportméret-növekedés kísérte: a korai habilinek még húsz-egynéhány fős csoportokban a kurkászást használták fő szocializációs eszközként, míg később a Sapiensek esetében, ahol a csoport létszáma már megközelíthette a 140-150-et, a nagycsoport bonyolult rendszere okán megjelenik a vokális kommunikáció.

A Darwin előtti nyelveredet-kutatás

A nyelv kialakulását illetően számos spekuláció látott napvilágot a darwini evolúcióelméletet megelőző időszakban, de ezeknek semmiféle tudományos alapja nem volt.

"A nyelv kialakulásának kérdése már az ókori filozófiában is felbukkan, és évszázadokon át kedvenc problémája számos filozófusnak, teológusnak és nyelvésznek. 1866-ban a France Societé de Linguistique de Paris (Párizsi Francia Nyelvészeti Társaság) szabályzatába foglalta, hogy nem hajlandó foglalkozni sem a nyelveredet, sem az univerzális nyelv kérdésével. A tiltás sem volt képes megakadályozni a további spekulációkat, de a darwini evolúciós elmélet létrejöttéig gyakorlatilag lehetetlen volt érvényes választ adni a nyelv kialakulásának kérdésére." (Tóth 2001)

Darwiniánus nyelvelmélet

Már Darwin is arra gondolt, hogy az emberi nyelvet nem lehet az utánzásra alapozni, hiszen ez megtalálható az állatoknál is. Az emberi nyelv megkülönböztető jegyének valami absztraktabb kognitív jegynek kell lennie. Mindazonáltal ez nem jelenti azt, hogy az emberi nyelv alapvetően más lenne, mint mondjuk az emberszabásúak nyelve. Darwin tehát úgy gondolta, hogy a már említett emberi kognitív képességek hirtelen és drámai felgyorsulásához több dolog is hozzájárult, amelyeknek kísérőjelensége volt az artikulált nyelv kialakulása. Az erre vonatkozó elmélete 3 kulcselemet tartalmaz:

  • kellett lennie egy nyelv előtti változásnak, amely az emberek alapmegismerő képességeit az emberszabásúaké fölé emelte és előkészítette a nyelv kialakulását.
  • a nyelv ősi formája nem a jelnyelv, hanem inkább a beszéd volt. A beszéd két megjelenési formája pedig a nyelv és az ének volt.
  • a artikulált beszéd, kölcsönhatásba lépve az emberi gondolkodóképességgel, új gondolkodási formák kialakulásához vezetett.

Maga a nyelvfejlődés pedig Darwin szerint 2 szakaszra tagolható.

Az első szakaszban a főemlősök intelligenciájának nyelv előtti kibővüléséről van szó, melynek eredményeképp létrejön a a világ szimbolikus reprezentálásának képessége.

"Javaslata szerint a nyelvfejlődés második szakaszában tűnt fel a nyelv 'ősi formája', ami nem a jelnyelv valamilyen korai változata volt, hanem inkább egy vokális közlésrendszer. Darwin elismerte, hogy a beszédre való képességünk egy nagyobb, külön erre vonatkozó adaptációt feltételez, jóllehet az a képesség, hogy a hangok széles skáláját vagyunk képesek létrehozni, még nem elégséges feltétele a modern emberi nyelv minden tulajdonságának. Darwin nézete szerint a vokális adaptáció valószínűleg két szempontot is magában foglalt: (1) a különféle természetes hangok közvetlen utánzásáét; (2) az úgynevezett 'kezdetleges énekét', mely a hangoknak egyfajta kreatív, prozodikus és javarészt emotív használata. Darwin hitt abban - a ma nem elfogadott lamackiánus nézetben -, hogy a hangoknak ezen a módon való állandó használata közvetlenül a beszélőszervek megerősödéséhez és tökéletesedéséhez kellett hogy vezessen. (3) A vokális kommunikáció kezdetleges rendszerének megléte a kognitív képességek további általános kiszélesedéséhez vezetett, aminek eredményeként fokozatosan alakult ki a komplex artikulált nyelv. Így jött létre az a jellegzetesen emberi képességünk, amit Darwin 'hosszú gondolatmeneteknek' hívott, melyek - nézetei szerint - a nyelv nélkül nem létezhetnének. Ez a megnövekedett kognitív képesség nemcsak a vokalizációra korlátozódott, és elég általános volt ahhoz, hogy ahol ez kényelmes vagy szükséges, a kommunikáció más módozatait - mint például a jelnyelvet - is befogadja." (Donald 2001, 44)

Robin Dunbar „kurkászás”-elmélete

„Dunbar a "kurkászás" néven ismert, főemlősök körében igencsak lényeges szerepet játszó jelenség elemzéséből indul ki. A kurkászás - vakargatás, tetvezgetés - a társas viszonyokat rendező és fenntartó kölcsönös odafordulás és invesztíció. A rendszeres kurkászás elsősorban a kisebb koalíciókat vagy szolidaritáscsoportokat jellemzi, ezek mintegy 3-4 tagból állnak. Összességükben a majomcsoportok 30-50 egyedet számlálnak. Minél nagyobb a csoport, annál inkább védelmet nyújt a külső támadások ellen - ám ugyanakkor annál nagyobb erőfeszítést igényel (mert bonyolultabb viszonylatok között zajlik) az egyes koalíciókon belüli szolidaritás fenntartása, vagyis a kurkászásra fordítandó idő. Mármost Dunbar azt a megfigyelést teszi, hogy a főemlőscsoportok nagyságára következtetni lehet a neocortex és az agy többi része közötti térfogatarányból: a társas viszonyok nagyobb komplexitása magasabb egyéni intelligenciát igényel. Az ember esetében - Dunbar számításai szerint - a várható csoportlétszám mintegy 150-re tehető. Ekkora létszám mellett a társas kapcsolatok ápolására fordítandó idő azonban már tarthatatlanul hosszas volna. Innen Dunbar tézise: az állati kurkászást az időtakarékosabb emberi nyelv váltja föl. Vagyis a nyelv, eredendő funkcióját tekintve, mindenekelőtt a pletykálkodás eszköze. Hiszen a beszélgetések legnagyobb része még ma is, mutat rá Dunbar, az emberek-közötti viszonyokra vonatkozik: ki, kivel, mit... Kivel érdemes szövetséget kötni? Kivel szemben kell óvatosnak lennünk?”

Hivatkozások

Irodalom

  • Bánréti Zoltán 1999, Nyelvi struktúrák és az agy, Budapest, Corvina.
  • Crystal, David, 1998, A nyelv eredete. In: David Crystal: A nyelv enciklopédiája. 365–369. Budapest.
  • Csányi Vilmos (1988): Evolúciós rendszerek. (Az evolúció általános elmélete). Bp.
  • Dawkins, Richard (1986/1994): A vak órásmester. (Gondolatok a darwini evolúcióelméletről). Bp., 1994.
  • Donald, M., Az emberi gondolkodás eredete. Budapest: Osiris. 2001.
  • Dunbar, Robin, 1996, Grooming, Gossip, and the Evolution of Language Cambridge, Mass.: Harvard University Press.
  • Kis Tamás 1997. Szempontok és adalékok a magyar szleng kutatásához. In: Kis Tamás (szerk.) A szlengkutatás útjai és lehetőségei. (Szlengkutatás 1), Debrecen, Kossuth Egyetemi Kiadó, 237–96.
  • Kis Tamás, 2003, Az evolúciós gondolkodás a nyelvészetben (Összefoglaló áttekintés), Debrecen.
  • Maynard-Smith, John és Szathmáry Eörs, 1997, Az evolúció nagy lépései. Budapest, Scientia, 337—375.
  • Pinker, Steven, 1999, A nyelvi ösztön, Budapest, Osiris.
  • Pléh Csaba 2003, A természet és a lélek, Budapest, Osiris
  • Sándor Klára–Kampis György (2000): Nyelv és evolúció. Replika, 40 (2000. június): 125–143.
  • Sapir, Edward, 1971 Az ember és a nyelv, Budapest, Gondolat.
  • Szilágyi N. Sándor 2004. Elmélet és módszer a nyelvészetben. Kolozsvár, Erdélyi Múzeum-Egyesület.
A lap eredeti címe: „http://ktnye.akti.hu/index.php/A_nyelv_kialakul%C3%A1sa”
Személyes eszközök