Attitűd

A Kommunikációtudományi Nyitott Enciklopédia wikiből

PETE KRISZTIÁN (Módosította: Fazekas Piroska, Kéri Rita)

Az attitűd alapvetően beállítódásként definiálható, vagyis olyan viselkedésmintázatként, amely szabályszerűen bejósolhatóvá teszi az egyes ingerekre adott válaszokat. Az attitűdök egy speciális fajtáját propozicionális attitűdnek nevezik. A propozicionális attitűdök azok a mentális állapotok, amelyek tartalma egy propozíció segítségével megadható.

Tartalomjegyzék 1 Értelmezése (MÉK 2003) 2 Az attitűd megközelítései 3 Az attitűdök funkciói 4 Az attitűdök irányultsága 5 Az attitűdök részei 6 Attitűd és relativitás 7 Az attitűd mérése 8 Propozicionális attitűdök 9 Jegyzetek 10 Hivatkozások 11 Irodalom

Értelmezése (MÉK 2003)

1. vál Magatartás, viselkedés(i mód). Elméleti álláspont, gondolkodásmód. 2. pejor Szerepjátszás, póz, mesterkélt modor. 3. Szociol Valamely meghatározott eseménnyel vagy véleménnyel kapcsolatban tanúsított magatartás. 4. Mozdulat, testtartás.

Az attitűd megközelítései

Az attitűdök logikailag hipotetikus konstrukciók (ti. következtetettek és objektíven nem megfigyelhetők), a tudatos tapasztalásban, verbális kifejezésben, viselkedésben, fiziológiai szimptómákban nyilvánulnak meg.

Az attitűd koncepciójának kialakulásához az egyének magatartásmintájában megfigyelhető szabályszerűségek értelmezésére való törekvések vezettek. E szerint egyesek hajlamosak a környezetükben lévőket egységes osztályokba csoportosítani, és velük szemben azonos magatartást tanúsítani.

Egyesek az attitűdöt egyszerűen beállítódásnak, a véleményt pedig ennek egyik megnyilvánulási módjának tartják. Ritkábban az attitűdöt nem-tudatos irracionális tendenciának, a véleményt pedig tudatos, racionális aktivitásnak tartják. Mások szerint az attitűd ízlés dolga, a vélemény pedig ténykérdés.

Egyesek a tudás fogalmát a bizonyosnak tartott, az attitűdöt pedig a bizonytalan dolgokra alkalmazzák; egy másik elképzelés szerint az attitűd a cselekvésre ösztökélő hit, a tudás pedig inkább intellektuális és passzív jellegű. (Fischbein-Ajzen 1975)

A propozicionális attitűdök olyan viszonyok - például hitek, vágyak, félelmek, tudások, megértések, feltételezések stb. -, amelyek az elme és a propozíciók között állnak fenn. (Hale-Wright 1999)

A neves szociálpszichológus, Allport egy rövid, de annál lényegre törőbb tanulmányt szentelt az attitűdökkel kapcsolatos vizsgálódásának. Magát a fogalmat értelmezi és helyezi el a pszichológián, mégpedig a szociálpszichológián belül. Azt is megvizsgálja, hogy ennek a jelenségnek miért van kiemelkedő szerepe nem csak a pszichológiában, hanem a szociológián belül is. Röviden kísérletet teszek arra, hogy megpróbáljam elemezni és összefoglalni Allport gondolatmenetét az attitűdökkel kapcsolatban.

A szerző megemlíti, hogy az attitűd fogalma kizárja az öröklés és a környezet relatív befolyására vonatkozó vitát. Az attitűdben tetszőleges arányban egyesülhet az ösztön és a szokás oly módon, hogy elkerüli a különböző ösztönelméletek és környezet-lélektani elméletek melletti állásfoglalást. Mindemellett egyénekre és tágabban értelmezett kulturális minták diszpozícióira is jól alkalmazható.

• Az attitűd fogalmának meghatározása Allport szerint:

Az attitűdnek több jelentése van. Az akcióra való készültség szubjektív vagy mentális állapotát jelenti. Számos pszichológiai irányzat ellentmondásosan kezdte használni az attitűd fogalmát, de mára kialakult egy viszonylag egységes meghatározás: az attitűd a mentális és fizikai aktivitásra való készenlét "neuropszichikai" állapotát jelenti.

• Az attitűd a kísérleti pszichológiában:

A reakció tanulmányozásában kezdték használni az attitűd fogalmát. A kezdeti kísérletek eredménye volt, hogy felismerték a készenlét központi szerepét a különböző pszichológiai mechanizmusok gyakorlatában.

• A würzburgi iskola úgy látta, hogy az attitűdök nem érzetek, hanem képzeleti képek és nem pedig benyomások.

Ezzel ellentétben Wundt követői az attitűdöket úgy magyarázták, mint érzetek, melyek a törekvés és izgalom egyfajta speciális keverékei. Az attitűd reprezentálódik a tudatban képzeleti kép, benyomás vagy érzet formájában.

A pszichológusok azonban abban egyetértettek, hogy az attitűdök gyenge tudati reprezentálódása az agyi aktivitás vagy a tudattalan lélek megnyilvánulásának eredményeként jött létre.

• A pszichoanalízis hatása az attitűdökre:

A kísérleti pszichológusok nem foglalkoztak részletesebben az attitűdökkel, mert kiderült róluk, hogy tudattalan képződmények, így számukra a további vizsgálat folytatása nehéznek és eredménytelennek bizonyult. Ennek ellenére Freud hatása, aki a tudattalant is részletesen kutatta és vizsgálta, új megvilágításba helyezte az attitűdök létjogosultságát és fontosságát.

• Az attitűd mint a készenlét valamilyen formája:

Számos attitűd meghatározás van jelen egyidejűleg, de mindegyikben közös jellemző, hogy a reakcióra való prediszpozíciót vagy készenlétet is magába foglalja. Az attitűd inkább kezdeti és előkészítő, mint nyílt és befejezett. Úgy lehet felfogni, mint a viselkedés előfeltételét.

• A pozitív és negatív attitűdök:

Allport az attitűdöket úgy fogja fel, mint a tapasztalaton keresztül szerveződött mentális és idegi készenléti állapotot. Ez irányító és/vagy dinamikus hatást gyakorol az egyén összes vele kapcsolatos tárgyra vagy helyzetre való reagálására.

Az attitűd jellegzetes viselkedést vált ki, mely lehet megszerző vagy hárító, kedvező vagy kedvezőtlen, illetőleg pozitív vagy negatív. Ennek a polaritásnak kettős hatása van. Ez alapján összességében megállapítható, hogy az attitűd tendencia arra, hogy hassunk valamilyen környezeti faktorra, így e faktor pozitív vagy negatív értékűvé válik számunkra.

Az attitűdök funkciói

Az attitűdök számos pszichológiai funkciót látnak el. Különböző emberek ugyanazokat az attitűdöket különböző okokból vallhatják, és egy attitűd fenntartását több ok is indokolhatja.

• Instrumentális: a praktikus vagy hasznossági indokból fenntartott attitűd. Ezek egyszerűen annak az általános vágynak a sajátos megnyilvánulásai, hogy előnyöket szerezzünk, jutalmakat kapjunk, és elkerüljük a büntetéseket.

• Ismereti funkció: azok az attitűdök, amelyek abban segítenek, hogy értelmet adjunk a világnak. Ezek az attitűdök lényegében sémák, melyek lehetővé teszik, hogy a sokféle információt hatékonyan szervezzük meg és dolgozzuk fel, anélkül hogy a részletekre is figyelnünk kellene.

• Értékkifejező funkció: értékeinket kifejező és énképünket tükröző attitűdök. Az értékkifejező attitűdök a személy mögöttes értékeiből és énképéből származnak, általában konzisztensek egymással. Ezek az attitűdök nem könnyen változnak.

• Énvédő funkció: azok az attitűdök, amelyek a szorongástól és az önértékelésünket fenyegető veszélyektől védenek. Az ego elhárító mechanizmusainak gondolata Sigmund Freud pszichoanalitikus elméletéből származik.

• Szociális igazodási funkció: azok az attitűdök, amelyek abban segítenek, hogy egy társadalmi közösség részének érezhessük magunkat. Itt a hitek és az attitűdök tényleges tartalma kevésbé fontos, mint az a szociális kötelék, amelyeket ezek fenntartanak.

Az attitűdök irányultsága

Az attitűd általában úgy definiálható, mint érzékszervi irányultság és válaszkészség egy partikuláris tárggyal vagy tárgyak osztályával kapcsolatban. (Littlejohn 2002) A szociálpszichológia a tárgyakhoz hozzáveszi még az eseményeket és a személyeket is, ezen felül az előbbi definícióban nem említett jellemzőket is kidomborítja. (Fishbein 1967) A legfontosabb, hogy az irányultságokban és válaszkészségekben valamiféle koherenciának és stabilitásnak kell mutatkoznia, azaz az attitűd alapján bekövetkező reakciónak állandónak kell lennie.

Az attitűdök részei

Az attitűdöt hagyományosan három egymással összefüggő alkotórészre bontják: a kognitív, az affektív, valamint a viselkedéses alkotórészre. (Munyofu é.n.) A kognitív rész jeleníti meg az attitűd-tárgyra vonatkozó gondolatokat, hiteket, ítéleteket, az affektív a tárggyal asszociált érzéseket reprezentálja, míg a viselkedéses rész az attitűd-tárggyal kapcsolatos cselekvés felé mutató prediszpozícióból áll.

Attitűd és relativitás

Az attitűdök tapasztalat által elsajátítottak, azaz kultúrától és egyéntől függően változóak. Más és más kultúrában, közösségben más és más attitűd a megszokott, elérhető, illetve elvárt. Így beszélhetünk tulajdonképpen olyan attitűdről, amely közösségformáló funkciót lát, látott el (pl. antiszemitizmus, lokálpatriotizmus, stb.). [1] Ezek a különböző tárgyakkal, személyekkel, eseményekkel kapcsolatos attitűdök gyakran egymással is összefüggésben állnak és olyan általános attitűdökké állnak össze, mint amilyen pl. a konzervativizmus.

Az attitűd mérése

Az attitűd hipotetikus konstrukció, azaz lényegében láthatatlan. Az egyén attitűdje az általa keltett megfigyelhető, értékelhető reakciók alapján minősíthető[2]. Vagyis akkor tudunk egy egyén attitűdjére következtetni bizonyos tárggyal, dologgal, személlyel kapcsolatban, ha az adott tárggyal, dologgal, személlyel szemben több alkalommal vagy rendszeresen ugyanúgy viselkedik. A köznapi (népi pszichológiai (Ravenscroft 1997)) attitűd tulajdonítás tárgya tehát a nyilvános viselkedés. Az attitűd társadalomtudományi vizsgálataiban a viselkedéses megnyilvánulások megfigyelése mellett használatosak még különféle attitűd-skálák (Guttman, Thurstone, Likert, szemantikus differenciál). Az attitűdkutatások központi kérdése a leíráson túl gyakran az attitűd és a viselkedés közötti kapcsolat mibenléte, a viselkedés előrejelezhetősége az attitűdök alapján, illetve az attitűdök megváltoztatásának lehetséges módjai.

Propozicionális attitűdök

„A vélekedést, a tudást, a vágyat és a többi, a népi pszichológiában szereplő mentális állapotot propozicionális attitűdnek szokták nevezni, azon széles körben elfogadott nézet alapján, hogy az ilyen állapotok tulajdonításakor használt, a „hogy” kötőszóval bevezetett alárendelt mellékmondat propozícióra utal. A propozíciók természetéről többféle nézet van forgalomban, de abban mind megegyezik, hogy a propozíció a mondat jelentésének az a része, amely meghatározza, hogy a mondat (vagy maga a feltétel) mely feltételek mellett igaz.” (Loewer 2000)

Mark Richard a propozicionális attitűdöket az olyan mentális állapotokkal azonosítja, amelyek (normális esetben) rendelkeznek igazságfeltételekkel a bennük foglalt reprezentáció mint olyan következtében. A 2.5.-ben azt mondtuk, hogy a propozicionális attitűdök elmék és propozíciók közötti viszonyokban állnak. Az előbbi meghatározás ezt egyrészt pontosítja, másrészt tágítja is. Vannak ugyanis olyanok, akik szerint a propozicionális attitűdök (vagy amiket annak szoktunk nevezni) nem a russelli értelemben vett propozíciókkal állnak kapcsolatban, s még csak nem is a fregei gondolattal, hanem bizonyos nyelvi entitásokkal, mondatokkal, megnyilatkozásokkal. Mindezen felfogásokban egyaránt érvényes azonban az, hogy a propozicionális attitűdök a tartalmuk alapján azonosíthatók be, és minden propozicionális attitűdre jellemző, hogy a pusztán a bennfoglalt tartalmat kifejező megnyilatkozásról eldönthető: igaz-e vagy sem. Amely attitűd esetében nem merülhet fel az igazság vagy a hamisság kérdése, az nem a propozicionális tartalomra vonatkozik. (Richard 1999)

Jegyzetek

[1] Ilyen például Webernél a pietizmus mint közösségformáló elem. Max Weber, A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme, Gondolat, Budapest, 1982.

[2] Synder, M. and Kendzierski, D., Acting on One’s Attitudes: Procedure for Linking Attitudes and Behavior, Journal of Experimental Social Psychology 18, pp.165–183, 1982.

Hivatkozások

• Fishbein, M. – Ajzen, I., 1975. Belief, Attitude, Intention, and Behavior: An Introduction to Theory and Research. Reading, MA: Addison-Wesley. Interneten: http://people.umass.edu/aizen/f&a1975.html

• Munyofu, M. (é.n.), é.n. Structured design for attitudinal instruction. In: http:www.personal.psu.edu/users/m/x/mxm939/attit3.html (2006.12.20.)

• http://psziholohia.blogspot.com/2008/01/attitdk.html

Irodalom

• Fishbein, M., 1967. Attitude and the Prediction of Behavior. In M. Fishbein (szerk.), Readings in Attitude Theory and Measurement. New York: Wiley

• Hale, B. – Wright, C. (szerk.), 1999. A Companion to the Philosophy of Language. Oxford: Blackwell

• Kamradt, T. F and Kamradt, E. J. (1999). Structured Design for attitudinal instruction In C. Reigluth (ed.), Instructional-Design Theories and Models: II. A New Paradigm of Instructional Theory (pp. 563-590.) Mahwah, New Jersey: Lawrence Erlbaum Associates, Publishers.

• Littlejohn, S. W., 2002. Theories of Human Communication. Albuquerque, NM: Wadsworth,

• Loewer, B., 2000. A kognitív tudomány filozófiai kérdései, In: BUKSZ 2000. Tél.

• Magyar Értelmező Kéziszótár. Budapest: MTA NYI, 2003

• Ravenscroft, I., 1997. Folk Psychology as a Theory in http:plato.stanford.edu/entries/folkpsych-theory/

• Richard, M., 1999. Propositional Attitudes. In: Hale, B. – Wright, C. (szerk.), 1999. A Companion to the Philosophy of Language. Oxford: Blackwell

• Synder, M. – Kendzierski, D., 1982. Acting on One’s Attitudes: Procedure for Linking Attitudes and Behavior. In: Journal of Experimental Social Psychology 18.