Interjú
A Kommunikációtudományi Nyitott Enciklopédia wikiből
GYENGE ZSOLT (Módosította: Kiss Anikó, Németh Viktor)
Az interjú két vagy több személy között zajló irányított beszélgetés, melynek menetét, struktúráját és tartalmát az interjú készítője határozza meg, ám az interjúalany vétójoggal is bírhat a beszélgetés végső megjelenési formáját illetően.
Tartalomjegyzék |
Magyar Értelmező Kéziszótár
fn 1. sajtó Riporterrel folytatott, a nyilvánosságnak szánt beszélgetés v. így adott nyilatkozat. ~t kér vkitől. 2. Tud A szociográfiában: kikérdezés.
Az interjú fogalma
Az interjú az angol interview szóból ered, melynek jelentése találkozó szervezése tárgyalás, megbeszélés céljából. A szó a megidézés, kikérdezés, kihallgatás jelentéssel is bír. Az interjú a gyakorlatban lehet újságírói műfaj és anyaggyűjtési módszertan. Számos tudományágban, szakterületen használatos az interjú mint módszertan, kezdve a közvélemény-kutatásoktól a pszichológián át egészen a rendőrségi kihallgatásig. Az interjú mint sajtóműfaj kettő vagy több ember beszélgetésének újságírói eszközökkel történő felvétele és megjelenítése.
Az interjúnak lehetőleg szórakoztató módon nemcsak tudást és véleményeket kell vázolnia, hanem egy különleges vagy a téma számára érdekes személy érvelő gondolkodásmódját is be kell mutatnia autentikus formában.
Az interjú műfajának születése
Az interjú műfaja 1836-ban született, amikor James Gordon Benett, skót származású amerikai újságíró egy gyilkosság gyanúsítottjának anyjával beszélgetett, amelyet aztán közreadott „Négyszemközt az anyjával” címen. A szakirodalom szerint Benett az esemény több szereplőjével is készített interjút a New York Daily Herald részére és így maga is hozzájárult az igazi gyilkos leleplezéséhez. Az első magyar interjú Deák Ferenccel készült.
Beszélgetés
Az interjú egy valamilyen okból kifolyólag (hírérték) közérdeklődésre számot tartó személlyel történő, nyilvános jelleggel bíró beszélgetés. Az interjú-beszélgetések lényege, hogy kikérdezés jellegűek, vagyis az interjút készítő személy nem vesz részt valódi értelemben a beszélgetésben, csupán arra szorítkozik, hogy minél több információt szedjen ki az interjúalanyból.
Az interjú formái
Az interjú legközismertebb formája a médiainterjú, ám emellett léteznek készségfelmérő (tipikusan ilyenek az állás- és felvételi interjúk) és kutató interjúk (ilyenekkel találkozunk a szociológiai kutatásokban). Mindegyikükben közös elem az irányítottság és információcentrikusság.
A kutató céllal készülő interjúk a legmeghatározottabbak formai szempontból, hiszen az egységesség miatt minden interjúalannyal a lehető leghasonlóbb körülmények között kell a beszélgetést készíteni. Az állásinterjúknak vannak bizonyos szabályai, ám az interjút készítő itt minden egyéb interjúformánál dominánsabb helyzetben van: önkényesen változtathatja a szabályokat annak érdekében, hogy kiderüljön számára, valóban a céljainak legmegfelelőbb emberrel áll-e szemben. Az állásinterjú abban különbözik a többi interjúfajtától, hogy nem a nyilvánosságnak készül, általában az ott elhangzottakat minden fél bizalmasan kezeli.
A médiainterjú és a szerzőség
A médiainterjúk egyik legfontosabb kérdése a szerzőséghez kapcsolódik: a megjelenő gondolatokért milyen mértékben felel a megkérdezett személy, és milyen mértékben a végső szöveget előállító újságíró? Az ilyen problémák felvetődése miatt terjedt el néhol az a gyakorlat, hogy az interjúalany megjelenés előtt elkérheti a végső szöveget, hogy megbizonyosodjon afelől, az írott szöveg elkészülésének folyamán nem sérült mondanivalója. Ennek ellenére megjelenés utáni konfliktusok esetén az interjúalany még mindig állíthatja, hogy eltorzították a gondolatait – ez ellen az újságíró például az eredeti hangfelvétel közzététele révén védekezhet.
Az elhangzott szöveg szó szerinti közzététele esetén is történhet torzítás a tálalás során: a címadás, a felvezetés, az alcímek, kiemelt szövegrészek módosíthatják az eredeti üzenet hatását, jelentéstartományát.
Két interjúmodell
Különböző interjúmodellek honosodtak meg az angolszász és a kontinentális újságírásban. Angol nyelvterületen teljesen elfogadott az interjú egyetlen egységes szöveggé való gyúrása, amelyben az újságíró értelmezve, magyarázva adja közre az interjúalany gondolatait. Az újságíró saját szövegébe illeszt rövidebb-hosszabb szó szerinti idézeteket.
A kontinentális modell az interjút szinte teljes egészében szó szerinti idézetnek tekinti, csupán rövidítésekre, a szóbeli mondatok írott jellegűre való formálására, a szóbeli fordulatok elhagyására, esetleg a mondottak más sorrendbe való szerkesztésére kerülhet sor. Kontinentális lapokban az interjúk szinte kivétel nélkül kérdés-felelet formában jelennek meg. Ez utóbbi modell mintha nagyobb fokú tekintélyelvűséget jelezne, ahol nagyobb a tisztelet a interjúalany mondatai iránt.
Interjúszabályok
Léteznek az interjúkészítésnek olyan íratlan szabályai, amelyeket az újságíró megszeghet, ám ha megteszi, valószínűleg nagyon nehezen fog további interjúalanyokat találni, hiszen egy ilyen beszélgetés kölcsönös bizalmi alapon jön létre.
Ha az interjúalany „off-the-record”-nak minősíti bizonyos mondatokat, a riporter nem használhatja fel közvetlenül az írásban azokat az információkat, viszont segíthet neki a jövőbeni kutatás vagy a véleményalkotás során. Ha „background” (háttér) megjelölést ad az alany bizonyos információknak, akkor a forrás megjelölése nélkül szabad csak az információt felhasználni. Amennyiben „deep background”-nak (mély háttér)-nek nevezi az alany az információt, akkor azt nem szabad önmagában felhasználni, csupán más forrásból szerzett értesülések megerősítésére.
Ha valaki úgy fogalmaz, hogy megjegyzéseinek nincs tulajdonosa (no attribution), az azt jelenti, hogy az alany nevét nem szabad megemlíteni, csupán úgy lehet hivatkozni rá, mint egy forrásra az adott intézményből.
Egyéni vagy csoportos interjúk
A legértékesebb interjúk azok, amelyek során a riporter egyedül beszélget az alannyal („one-to-one interview”), ám sokszor előfordul, hogy hírességek a nagy érdeklődés miatt csak kisebb csoportokban fogadják az újságírókat. Ilyenkor az interjúnak kerekasztal jellege van, ahol mindenki temperamentumának és érdeklődésének megfelelően kérdez. Az ilyen beszélgetések teljes anyagát minden résztvevő felhasználhatja. Elsősorban rádióban vagy tévében fordul elő a több interjúalanyos kerekasztal beszélgetés – ilyenkor a riporter moderátori szerepet tölt be.
Csoportos interjúra sor kerülhet kutatásban is - tipikus esete ennek a fókuszcsoportos beszélgetés.
Irodalom
- Bernáth László (szerk.): Műfajismeret. MÚOSZ. Bálint György Újságíró Iskola. 1994.
- Földes Anna: Az interjú. Budapest: Útmutató Tanácsadó és Kiadó Kft. 1999.
- Evans, D. – Hearni, M. – Uhleman, M. – Ivey, A. (1992): Az interjúkészítés lényege. ELTE Szociálpolitikai Intézet, 1992.
- Gyáni Gábor (1998): Emlékezés és oral history. BUKSZ, 1998.
- Heltai E. – Tarjányi J. (2004): A mélyinterjú készítése és az elkövethető hibák forrásai. In: Letenyei László (szerk, 2004): Településkutatás. Szöveggyűjtemény. L’Harmattan-Ráció Kiadó. Budapest. 502-543.o.
- Jaber F. Gubrium, James A. Holstein Handbook of Interview Research : Context & Method, SAGE, 2001 p. 981
- Jane Elliott Using Narrative in Social Research: Qualitative and Quantitative Approaches, SAGE, 2005. p.220
- Kohli, M.(1990): Társadalmi idő és egyéni idő. Az életút a modern társadalom szerkezetváltozásában. Időben élni. Szerkesztette: Gellériné Lázár Mária. Akadémiai Kiadó 1990. 175-212.ps.
- Mast, Claudia: Az újságírás ábécéje, Grenger – Delacroix Kiadó, 2007.
- Payne, Stanley L., The Art of Asking Questions. New Jersey: Princeton University Press, 1951.
- R. K. Merton – M. Fiske – P. L. Kendall (1956): The Focused Interview. A Manual of Problems and Procedures. Glencoe, Illinois: The Free Press. In: Letenyei László (szerk, 2004): Településkutatás. Szöveggyűjtemény. L’Harmattan-Ráció Kiadó. Budapest. 443-451.o.
- Seidman, Irving: Az interjú mint kvalitatív kutatási módszer. Budapest : Műszaki Könyvkiadó. 2002.
- Solt Otilia (1998): Interjúzni muszáj. Méltóságot mindenkinek I. Beszélő Kiadó. Budapest, 1998. 29-49.ps.
- Szalai Júlia (1996): Történelmi prizmák. Az elmesélt idő. Családsorsok a huszadik századból. MTA Szociológiai Intézet és Max Weber Alapítvány 1996.
