Vélemény

A Kommunikációtudományi Nyitott Enciklopédia wikiből

PETE KRISZTIÁN

Véleményekként általában olyan ismereteket illetve megnyilatkozásokat szoktunk nevezni, melyek alátámasztottsága vagy igazolása nem megfelelő, vagy éppen ismeretlen. Természetesen retorikai fogásként tudásokat is minősíthetünk vélemények - ekkor a tényeken alapuló ismeretekkel állítjuk szembe a kérdéses ismeretet.

Tartalomjegyzék

1 Vélemény a társadalomtudományokban
2 Vélemény az ismeretelméletben
3 Tények és vélemények érveléselméleti szempontból
4 Irodalom

Vélemény a társadalomtudományokban

A társadalomtudományok a véleményeket elsősorban a közösség szerveződésében betöltött szerepük szerint vizsgálják. Ebben a tekintetben a véleménynek a közvéleményhez, a véleményáramlathoz és a véleményvezérhez fűződő viszonya válik fontossá. Közvéleményen a lakosság különböző rétegeinek közvetlenül vagy közvetve a kormányzati-hatalmi tevékenységre ható vagy visszaható, valamely konkrét kérdésre irányuló, különböző kommunikációs formákban megjelenő, eltérő állásfoglalásokat tartalmazó, tömegméretű megnyilatkozásait értjük (Angelusz 1995: 66.) Mivel a közvélemény szinte sohasem egységes, különböző véleményáramlatok figyelhetők meg a társadalomban, tkp. a véleményáramlatok olyan vélemények, melyeket a közösség egy csoportja közösen oszt. Ilyenből sok és sokféle kiterjedtségű lehet jelen egy adott időben egy társadalmi közösségen belül. Az eddig említett két fogalom a vélemények tartásának fogalma, a véleményvezér a vélemény terjedésének és átalakulásának egyik kulcseleme. Az információ rajta keresztül jut el az alsóbb szintekre, és ő az, akinek az értelmezésére a többiek támaszkodnak. Ez tulajdonképpen a véleményformálás funkcióját is betölti.

Vélemény az ismeretelméletben

A vélemény vagy vélekedés ismeretelméleti vonatkozásban hagyományosan a tudással áll szemben; minden ami nem tudás, az nem lehet más csak vélemény. A tudásnak szigorú kritériumai vannak, amiknek legtöbb ismeretünk, beleértve azokat is, amelyeket tudásoknak tartottunk, nem felelnek meg.

Locke így ír erről: "Amit egyszer tudtunk, arról bizonyosak vagyunk, hogy úgy is van, valamint arról is, hogy nincsenek felfedezetlen rejtett bizonyítékok, melyek megdöntenék vagy kétségessé tennék tudásunkat. De a valószínűség dolgaiban nem lehetünk minden esetben biztosak arról, hogy előttünk vannak az összes egyedi sajátosságok, melyek a kérdéshez tartoznak. És hogy nincs-e mögöttük valami olyan, most még nem látható evidencia, mely a valószínűséget az ellenkező oldalra billenti, és túlsúllyá válik mindazzal szemben, ami most előttünk döntőnek látszik. Kinek van elég szabad ideje, türelme és hozzávaló eszköze, hogy összegyűjtse véleményének összes bizonyítékait, s ezekből biztosan következtethesse, hogy tiszta és teljes áttekintése van, s hogy jobb tájékoztatására több már nem kívánatos? Mégis döntenünk kell vagy az egyik vagy a másik oldal javára." (Locke 1979: 277.) Azonban ha nem lehetséges biztos tudás a legtöbb kérdésben, és csak a véleményekre hagyatkozhatunk, akkor mi a teendő. Locke szerint az, hogy a néha elkerülhetetlen véleménykülönbségek ellenére a lehető legjobb indulattal legyünk egymás felé.

A vélemény egy szigorúbb fogalma nem egyszerűen egy negatív definícióval határozza azt meg, nem tudásként, hanem azt mondja, hogy még az ilyen ismeretek közül is csak azok tekinthetők véleménynek, melyek propozicionális természetűek. Ekkor a vélemények azonosak lesznek a propozicionális attitűdökkel.

Tények és vélemények érveléselméleti szempontból

Gyakran előfordul, hogy agy bizonyos állítást valaki azzal kritizál, hogy „Ez csak a te véleményed” vagy azzal, hogy „Ezt hiszed te.” Amikor ilyen állításokat teszünk, akkor valami úgy teszünk, mintha lenne valami alacsonyabb rendű, vagy értéktelen a véleményekben. Ez azonban igen távol áll az igazságtól, ugyanis nincs semmi rossz a véleményekben.

Ismeretelméleti szempontból a vélemények vagy hitek egészen más szerepet töltenek be, mint a tudások, ugyanis míg az előbbiek igazolatlanok, és szinte semmiféle kritériuma nincs annak, hogy valami vélemény lehessen, kivéve természetesen azt, hogy valakinek hinnie kell őket, addig a tudásnak nagyon is jól körülhatárolt – legalábbis erre törekszenek az ismeretelmélettel foglalkozó filozófusok – jellegzetességekkel kell rendelkeznie. A jelen tárgyalás szempontjából azonban nem a tudásoktól akarjuk megkülönböztetni a véleményeket, hanem az érvelésekben betöltött szerepük érdekel minket.

A legegyszerűbb értelemben, amikor egy állítást teszünk, akkor valójában kifejezésre juttatunk egy véleményt, vagyis az állítás egy vélemény kifejezése, és ezen semmi egyebet nem kell érteni, mint azt, hogy valaki hiszi azt. Amikor azonban azt mondjuk, hogy egy állítás egy tényt állapít meg, akkor ezen azt értjük, hogy maga az állítás igaz, vagy legalábbis jó bizonyíték vagy igazolás található az alátámasztására. Visszatérve tehát a kiinduló mondatunkhoz, amikor azt mondjuk – kritikaként -, hogy valami egy vélemény, akkor azt mondjuk, hogy valaki hiszi azt; az, hogy igaz-e vagy hamis a hitet kifejező állítás – azaz „tény”-e –, már egy teljesen más kérdés.

Ennek megfelelően bevezethetünk egy megkülönböztetést a tárgyakat illetően is, mely megkülönböztetés annak mentén fogalmazható meg, hogy valamely szóba hozott tárgy ténykérdés-e vagy sem. Ténykérdésnek mondunk egy tárgyat abban az esetben, amikor létezik egy általánosan elfogadott módszer a megállapítására – vagyis ha léteznek olyan általánosan elfogadott kritériumok, vagy standardok, melyek mentén a tárgy megítélhető. Ez természetesen abban az esetben is áll, ha éppen nem tudjuk megmondani, hogy pontosan mik is a fennálló tények. (A ténykérdés és a tény nem ugyanaz a dolog.) Tehát ha azt mondom, hogy a naprendszerben vannak más bolygókon is mikroorganizmusok, akkor ez egy ténykérdés, ugyanis megfelelő kritériumokkal rendelkezünk a mikroorganizmusok létezésének megítélésére, még akkor is, ha történetesen nincs lehetőségünk az aktuális tényállások ellenőrzésére.

Ellenben azt mondani Picasso Le Cravat-járól, hogy nem egy jó műalkotás, nemigazán ténykérdés, ugyanis sem arra nem létezik megfelelő kritérium, hogy mi számít műalkotásnak, sem arra, hogy mi számít szépnek. (Jegyezzük meg, ha lennének ezekre a kérdésekre általánosan elfogadott standardok, akkor egyből ténykérdéssé válna ez a tárgy is.) Az ilyen esetekben nem létezik a tényeknek olyan halmaza, ami meg tudná határozni az elfogadó vagy elutasító döntésünket. Gyakran ezekre a tárgyakra a „szubjektív” jelzőt aggatják, hiszen megítélésük vélemény dolga, szemben az „objektív” tárgyakkal, melyek ténykérdések. A félreértések elkerülése végett azonban meg kell jegyeznünk, hogy a vélemények is lehetnek igazak vagy hamisak, annak ellenére, hogy szubjektívak – lásd morális ítéletek, esztétikai ítéletek.

Amikor tehát – újra csak – egy állításról azt mondjuk, hogy „ez csak a te véleményed” akkor ezen azt értjük általában, hogy nincs biztos módszer a másik állításának ellenőrzésére, és így arra, hogy az állítását elfogadjuk, vagy egyértelműen elutasítsuk. A kritikai gondolkodás sokat tud segíteni abban, hogy megállapítsuk egy hitről, érdemes-e arra, hogy mi is higgyük azt.