Lapforrás

A Kommunikációtudományi Nyitott Enciklopédia wikiből

Esszé változata
Végrehajtása nem engedélyezett a számodra, a következő ok miatt:
Ezt a tevékenységet csak a(z) user, szerk, fszerz, lektor csoportok valamelyikébe tartozó felhasználó végezheti el.
Megtekintheted és másolhatod a lap forrását:
PETE KRISZTIÁN (Módosította: Török Judit)

'''Irodalmi műfaj. Esszének olyan filozófiai vagy szaktudományos értekezéseket nevezünk, amelyek mondanivalójukat szépirodalmi eszközökkel fejezik ki. Történelmileg Montaigne ’’Esszék’’ című művére vezethető vissza az elnevezés.'''


==Az esszé helye az irodalomban==

A három irodalmi alapműfaj/műnem (líra, epika, dráma) nem ölel fel minden műfajt, például az agitatív és a didaktikus irodalom kimarad ebből a felosztásból, ugyanis egyik műnembe sem illeszthető bele. Ezért egyes szerzők egy negyedik irodalmi műnemet is feltételeznek, melybe a [[publicisztika]] vagy a szónoki beszéd, illetve az esszé is tartozik. Természetesen ez mindössze konvenció kérdése.

Az irodalmi kánonok alapjában véve nem értékelik nagyra a didaktikus irodalmat, s még ha el is ismerik őket, a legtöbbször lebecsülik azokat, azonban a legelterjedtebb műfaját, az esszét mégis becsben tartják.

A magyar esszé fejlődésének vonatkozásában egyesek a francia, mások az angol esszét állítják példaként. Azért épp e kettőt említjük, mert ezek gyakoroltak meghatározó befolyást a magyar esszé [[nyelv]]ének, szemléletének kialakulására. Angol nyelvterületen éppoly természetesen nevezik esszéknek T. S. Eliot tárgyszerű tanulmányait, mint Virginia Woolf személyes hangú, polemikus kedvű írásait. A század francia esszéműfajára ugyanakkor Proust és Bergson tett nagy [[hatás]]t, a mechanikus idő szétrombolásával, egyfajta kötetlen, az emlékezetet is mozgósító írástechnika mintává emelésével.

A magyar esszé fejlődésének kezdete a 19.  századra esik; ekkor jelentek meg Péterfy Jenő és Riedl Frigyes első művei. Halász Gábor, Hamvas Béla, Kosztolányi Dezső, Szentkuthy Miklós, Szerb Antal a legjelentősebb magyar esszéisták.

==Jellemzői==

Az esszé pontos műfaji meghatározása mindmáig nem ismeretes. Egyfajta kötetlenség, a kifejezés szabadsága jellemzi. Paul Graham szerint a valódi esszék nem feltétlenül az irodalomról szólnak.

Az esszé [[vélemény]]t fejez ki, megjelenhet terjedelmesebb lapok mellékleteiben, különszámaiban, de inkább van helye az igényesebb irodalmi vagy társadalomtudományi folyóiratokban, tanulmánykötetekben. Tárgyát csak főbb vonatkozásaiban világítja meg, mellőzi a tudományos terminológiát, bizonyítási eljárásokat és hivatkozásokat, gondolati mélysége azonban a legnagyobb igényeknek is megfelel.

„Az esszét többek között az választja el a kifejezetten [[tudomány]]os tanulmánytól, hogy témája minden esetben nagyobb, s nem csak a bennfentes, tudós [[közönség]] érdeklődésére tart számot. Az esszé szerzője nem terheli az olvasót a kutatás, az [[információ]]feldolgozás módszereivel, csak kivételesen használ lábjegyzeteket, s a tudósi precizitást mellőzve idézi a forrásokat, vagyis a tények rövid ismertetése után áttér a gyakran személyes hangvételű következtetésekre.” (Domokos 2005: 310).

===Alműfajai===

====Életrajzi esszé====

Az életrajzi esszé, rokonságban áll a regényes életrajzzal, de sokkal kevesebb benne a cselekményes mozzanat, és sokkal inkább előtérbe kerül az elmélkedő-értekező jelleg. (Illyés Gyula, ’’Puszták népe’’)

====Arckép====

Az arcképet szokás portrénak vagy arcképvázlatnak is hívni, és az esszéisztikus életrajzi közép- és kisműfajok családjába tartozik. Fő célkitűzése egy valóságosan létezett-létező személy habitusa fő vonásainak megörökítése.

====Tárca====

Az esszéműfajok sorába tartozik a tárca (vagy más elnevezéssel feuilleton) is. Ez az újságok tárcarovatában közölt, aktuális témájú, csevegően könnyed hangvételű kisesszé. 

====Önéletrajz====

Manapság más téren is szerepet játszik az esszé. Sok cég már nem a hagyományos, már megszokott (amerikai típusú, vagy ún. EU-CV) önéletrajzokat kéri be a jelentkezőktől. A tapasztalatok azt bizonyították: ezekből nem derül ki elég információ a pályázókról.
A szakmai önéletrajzok nem elég erőteljes szűrők a megfelelő ember megtalálására, az esszé formájában elkészített önéletrajzok sokkal hitelesebb, s ami a lényeg: változatosabb képet adnak a pályázókról.

==Az esszé jeles művelői==

*Legkiemelkedőbb képviselői a 17-18. században F.Bacon, S.Johnson, H.Fielding, a 19. században Lessing, Herder, Schiller, Goethe, Heine, Lanmb, Shelley, J. Stuart Mill, H.Spencer, E.A.Poe, R.W.Emerson. A 20. században fő műfaja az irodalmi-művészeti esszé (T.S.Elliot, P.Valéry, J.Ortega y Gasset, G.B.Shaw), a tudományos-filozófiai esszé (A.Huxley, W.Dilthey, B.Russell, J-P.Sartre, A.Camus, M.Heidegger, M.Weber) és a történelmi esszé (A.Toynbee)

*Az életrajzi esszé legkiemelkedőbb művelői: Macaulay, Sainte-Beuve, Taine, Jevgenyij Tarle; Berzsenyi, Szekfű Gyula, Széchenyi.

*Az arckép megteremtőinek Macaulay és Saint-Beuve tekinthető; a magyar irodalom vonatkozásában fontos megemlítenünk Gyulai Pált, Illés Endrét.

*A tárca legnagyobb művelői: Gautier, Heine, Egon Ervin Kisch, vagy a magyarok közül a fent említetteken kívül Móra Ferenc, Kosztolányi Dezső, valamint Szép Ernő.

== Irodalom ==

*A magyar irodalom története. Stiefel – Eurocart, 2007.

*Esszé-panoráma 1900 – 1944. I-III. Szépirodalmi Könyvkiadó, 1978.

*Domokos Lajos, ''Press & PR, Budapest'', Teleschola-könyvek, 2005

*Domokos – Takács: A magyar esszé antológiája I-IV. Osiris, 2006.

*Rónay László: Erkölcs és irodalom – a magyar irodalom rövid története. Holnap Kiadó, 2006.

*Szerdahelyi István, ''Műfajelmélet mindenkinek'', Budapest: Akadémiai Kiadó, 1997.

*Varga Virág és Zsávolya Zoltán (szerk.): Esszé - Próza – Költészet. Ráció Kiadó Kft., 2008
Vissza a(z) Esszé cikkhez.
A lap eredeti címe: „http://ktnye.akti.hu/index.php/Essz%C3%A9”
Lapforrás

A Kommunikációtudományi Nyitott Enciklopédia wikiből

Nézetek

Személyes eszközök

Navigáció

Keresés

Eszközök
