Esszé
A Kommunikációtudományi Nyitott Enciklopédia wikiből
PETE KRISZTIÁN (Módosította: Török Judit)
Irodalmi műfaj. Esszének olyan filozófiai vagy szaktudományos értekezéseket nevezünk, amelyek mondanivalójukat szépirodalmi eszközökkel fejezik ki. Történelmileg Montaigne ’’Esszék’’ című művére vezethető vissza az elnevezés.
Tartalomjegyzék |
Az esszé helye az irodalomban
A három irodalmi alapműfaj/műnem (líra, epika, dráma) nem ölel fel minden műfajt, például az agitatív és a didaktikus irodalom kimarad ebből a felosztásból, ugyanis egyik műnembe sem illeszthető bele. Ezért egyes szerzők egy negyedik irodalmi műnemet is feltételeznek, melybe a publicisztika vagy a szónoki beszéd, illetve az esszé is tartozik. Természetesen ez mindössze konvenció kérdése.
Az irodalmi kánonok alapjában véve nem értékelik nagyra a didaktikus irodalmat, s még ha el is ismerik őket, a legtöbbször lebecsülik azokat, azonban a legelterjedtebb műfaját, az esszét mégis becsben tartják.
A magyar esszé fejlődésének vonatkozásában egyesek a francia, mások az angol esszét állítják példaként. Azért épp e kettőt említjük, mert ezek gyakoroltak meghatározó befolyást a magyar esszé nyelvének, szemléletének kialakulására. Angol nyelvterületen éppoly természetesen nevezik esszéknek T. S. Eliot tárgyszerű tanulmányait, mint Virginia Woolf személyes hangú, polemikus kedvű írásait. A század francia esszéműfajára ugyanakkor Proust és Bergson tett nagy hatást, a mechanikus idő szétrombolásával, egyfajta kötetlen, az emlékezetet is mozgósító írástechnika mintává emelésével.
A magyar esszé fejlődésének kezdete a 19. századra esik; ekkor jelentek meg Péterfy Jenő és Riedl Frigyes első művei. Halász Gábor, Hamvas Béla, Kosztolányi Dezső, Szentkuthy Miklós, Szerb Antal a legjelentősebb magyar esszéisták.
Jellemzői
Az esszé pontos műfaji meghatározása mindmáig nem ismeretes. Egyfajta kötetlenség, a kifejezés szabadsága jellemzi. Paul Graham szerint a valódi esszék nem feltétlenül az irodalomról szólnak.
Az esszé véleményt fejez ki, megjelenhet terjedelmesebb lapok mellékleteiben, különszámaiban, de inkább van helye az igényesebb irodalmi vagy társadalomtudományi folyóiratokban, tanulmánykötetekben. Tárgyát csak főbb vonatkozásaiban világítja meg, mellőzi a tudományos terminológiát, bizonyítási eljárásokat és hivatkozásokat, gondolati mélysége azonban a legnagyobb igényeknek is megfelel.
„Az esszét többek között az választja el a kifejezetten tudományos tanulmánytól, hogy témája minden esetben nagyobb, s nem csak a bennfentes, tudós közönség érdeklődésére tart számot. Az esszé szerzője nem terheli az olvasót a kutatás, az információfeldolgozás módszereivel, csak kivételesen használ lábjegyzeteket, s a tudósi precizitást mellőzve idézi a forrásokat, vagyis a tények rövid ismertetése után áttér a gyakran személyes hangvételű következtetésekre.” (Domokos 2005: 310).
Alműfajai
Életrajzi esszé
Az életrajzi esszé, rokonságban áll a regényes életrajzzal, de sokkal kevesebb benne a cselekményes mozzanat, és sokkal inkább előtérbe kerül az elmélkedő-értekező jelleg. (Illyés Gyula, ’’Puszták népe’’)
Arckép
Az arcképet szokás portrénak vagy arcképvázlatnak is hívni, és az esszéisztikus életrajzi közép- és kisműfajok családjába tartozik. Fő célkitűzése egy valóságosan létezett-létező személy habitusa fő vonásainak megörökítése.
Tárca
Az esszéműfajok sorába tartozik a tárca (vagy más elnevezéssel feuilleton) is. Ez az újságok tárcarovatában közölt, aktuális témájú, csevegően könnyed hangvételű kisesszé.
Önéletrajz
Manapság más téren is szerepet játszik az esszé. Sok cég már nem a hagyományos, már megszokott (amerikai típusú, vagy ún. EU-CV) önéletrajzokat kéri be a jelentkezőktől. A tapasztalatok azt bizonyították: ezekből nem derül ki elég információ a pályázókról. A szakmai önéletrajzok nem elég erőteljes szűrők a megfelelő ember megtalálására, az esszé formájában elkészített önéletrajzok sokkal hitelesebb, s ami a lényeg: változatosabb képet adnak a pályázókról.
Az esszé jeles művelői
- Legkiemelkedőbb képviselői a 17-18. században F.Bacon, S.Johnson, H.Fielding, a 19. században Lessing, Herder, Schiller, Goethe, Heine, Lanmb, Shelley, J. Stuart Mill, H.Spencer, E.A.Poe, R.W.Emerson. A 20. században fő műfaja az irodalmi-művészeti esszé (T.S.Elliot, P.Valéry, J.Ortega y Gasset, G.B.Shaw), a tudományos-filozófiai esszé (A.Huxley, W.Dilthey, B.Russell, J-P.Sartre, A.Camus, M.Heidegger, M.Weber) és a történelmi esszé (A.Toynbee)
- Az életrajzi esszé legkiemelkedőbb művelői: Macaulay, Sainte-Beuve, Taine, Jevgenyij Tarle; Berzsenyi, Szekfű Gyula, Széchenyi.
- Az arckép megteremtőinek Macaulay és Saint-Beuve tekinthető; a magyar irodalom vonatkozásában fontos megemlítenünk Gyulai Pált, Illés Endrét.
- A tárca legnagyobb művelői: Gautier, Heine, Egon Ervin Kisch, vagy a magyarok közül a fent említetteken kívül Móra Ferenc, Kosztolányi Dezső, valamint Szép Ernő.
Irodalom
- A magyar irodalom története. Stiefel – Eurocart, 2007.
- Esszé-panoráma 1900 – 1944. I-III. Szépirodalmi Könyvkiadó, 1978.
- Domokos Lajos, Press & PR, Budapest, Teleschola-könyvek, 2005
- Domokos – Takács: A magyar esszé antológiája I-IV. Osiris, 2006.
- Rónay László: Erkölcs és irodalom – a magyar irodalom rövid története. Holnap Kiadó, 2006.
- Szerdahelyi István, Műfajelmélet mindenkinek, Budapest: Akadémiai Kiadó, 1997.
- Varga Virág és Zsávolya Zoltán (szerk.): Esszé - Próza – Költészet. Ráció Kiadó Kft., 2008
