Társalgási maxima

A Kommunikációtudományi Nyitott Enciklopédia wikiből

PETE KRISZTIÁN (Módosította: Myat Kornél)

Társalgási maximáknak (maxima: lat. olyan (legfőbb) alapelv, alaptétel, szabály, mely nem szorul bizonyításra) azokat a társalgási alapelveket nevezzük, amelyekkel a társalgás során a diskurzus egységessége, gördülékenységét és hatékonysága biztosítható.


Tartalomjegyzék

Együttműködési alapelv

Paul Grice normatív elmélete szerint a társalgás eredményességét bizonyos alapelvek –társalgási maximák és almaximák (conversational maxims) - határozzák meg. Grice úgy gondolta, hogy az eredményes társalgás alapfeltétele, az együttműködési alapelvének követése, mely minden más társalgást irányító alapelvet meghatároz. Az együttműködés alapelve a következőképen szól: "legyen adalékod a társalgáshoz olyan, amilyet azon a helyen, ahol megjelenik, annak a beszélgetésnek elfogadott célja vagy iránya elvár, melyben épp részt veszel." (Grice 1997: 216.). Grice motivációja az, hogy "megjegyzéseink legalábbis bizonyos mértékig együttes erőfeszítés eredményei, s bennük mindegyik résztvevő bizonyos fokig közös célt vagy célokat lát, vagy legalábbis egy közösen elfogadott irányt" (Grice 1997: 216.)

Ezzel az elgondolással más szerzők, különösen az interpretativizmus képviselői is egyetértenek. Davidson például minden megértés alapfeltételéül szabja azt, hogy a másikat racionálisan gondolkodó lénynek tekintsük. Az ő alapelve a jóindulat elve.

Az elv alá tartozó maximák

Kantiánus hatás alapján Grice az együttműködési alapelv alá négy fő társalgási maximát és további ezek alá tartozó al-maximákat határoz meg. A négy fő maxima a mennyiség, minőség, viszony és mód maximája, melyek betartása a sikeres társalgás alapját képezi. Ezen kategóriák közül a minőség maximái kiemelt fontosságúak, ugyanis a másik három kategória maximái csak akkor működnek, ha a minőség maximái már kielégítettek.

Mennyiség maximái

A Mennyiség kategóriája a nyújtandó informálómennyiségre vonatkozik, s a következő kategóriák tartoznak a hatálya alá:

1. Hozzájárulásod legyen a kívánt mértékben informatív (a társalgás pillanatnyi céljai szempontjából).

2. Hozzájárulásod ne legyen informatívabb, mint amennyire szükséges.

Minőség maximái

A minőség kategóriája alá tartozik egy szupermaxima: „Próbáld hozzájárulásodat igazzá tenni'”

A két specifikus maxima:

1. Ne mondj olyasmit, amiről úgy hiszed, hogy hamis.

2. Ne mondj olyasmit, amire nézve nincs megfelelő evidenciád. (amiről nincs elegendő tudásod)

Viszony (relevancia) maximája

Légy releváns!

Ez a maxima azt írja elő, hogy a társalgás során maradjunk a tárgynál, mondandónk kapcsolódjon az előző megnyilatkozásokhoz.

Mód maximái

A mód kategóriája az előzőektől eltérően nem arra vonatkozik, hogy mit mondunk, hanem arra, hogy hogyan mondjuk azt, amit mondunk.

Az ide tartozó szupermaxima: 'Légy érthető!'

1. Kerüld a kifejezés homályosságát.

2. Kerüld a kétértelműséget.

3. Légy tömör (kerüld a szükségtelen bőbeszédűséget).

4. Légy rendezett.

A maximák megsértésének módjai

Bármely társalgás résztvevője többféleképpen tartózkodhat egy maxima követésétől:

  • Megsértheti a maximát; ekkor a félrevezetés gyanúja merülhet fel.
  • Kibújhat a maximák és az együttműködési alapelv alól is; jelezheti, hogy nem akar együttműködni.
  • Ütközéssel találhatja szemben magát, mondjuk nem tudja kielégíteni a mennyiség első maximáját, anélkül, hogy megsértené a minőség második maximáját.
  • Megszeghet egy maximát; vagyis nyilvánvalóan nem elégíti ki azt.

Ha feltételezzük, hogy a beszélő képes követni a maximát, de mégsem teszi azt, mégpedig nyilvánvaló módon nem teszi azt, akkor magyarázhatóvá válik számunkra az implikatúra jelensége.

Az elmélet kritikái

Paul Grice társalgási elveivel kapcsolatban a szakirodalomban számos szerző fejtette ki bírálatát. A bírálatok egy csoportja szerint a maximák nem fedik le teljes mértékben a nyelvi kommunikáció aspektusait, kiegészítésre szorulnak, Leech az udvariassági elvvel bővítette ki őket, míg Lakoff úgy látta, hogy egy maxima is elégséges. Más szerzők a használt fogalmak tisztázására, az elméletben rejlő esetleges ellentmondások és átfedések feloldására törekedtek.(Deirdre, Neale)

Hivatkozások

Irodalom

  • Bańczerowski, J., „A nyelvi közlés rejtett pragmatikai információiról.” Magyar Nyelvőr. 1997, 49-62.
  • Dan, Sperber, Wilson, Deirdre, Relevance: Communication and Cognition, Blackwell, 1986.
  • Grice, H. P., 'A társalgás logikája.' In Pléh Cs. - Siklaki I. - Terestyéni T., Nyelv-Kommunikáció-Cselekvés. Budapest: Osiris, 1997.
  • Grice, H. P , ‘Logic and Conversation’, in The Logic of Grammar, D. Davidson and G. Harman (eds), Encino, CA: Dickenson, 1975. 64-75.
  • Grice H. P., (1975), Logic and conversation. In P. Cole – J. Morgan (eds.) Syntax & Semantics 3: Speech Acts. New York:Academic Press, 1975. 41–58.
  • Leech, G. N., Principles of Pragmatics. Longman, London-New York, 1983. 79-103.
  • Lakoff, R. „The Logic of Politeness or Minding your p’s and q’s.” Chicago Linguistics Society 9. 1973.
  • Stephen Neale "Paul Grice and the Philosophy of Language" Linguistics and Philosophy Volume 15, Number 5 / October, 1992.
A lap eredeti címe: „http://ktnye.akti.hu/index.php/T%C3%A1rsalg%C3%A1si_maxima”